A Szeretem Budapestet Mozgalom nyilatkozata az LMP illegális plakátjaival kapcsolatban

Szomorúan olvastuk az LMP nyilatkozatát, amely Bojár Iván András, a Szeretem Budapestet Mozgalom elnöke, városarculati tanácsnok, a fővárosi közgyűlés SZDSZ frakciójának párton kívüli tagja tegnapi közleménye kapcsán született. Az LMP nyilatkozatban tagadja, hogy vadplakátokat, vagy matricákat helyezne el a városban, ezt a mondatot cáfolni tudjuk a mellékelt fényképekkel! Az LMP most a választásokkor, a Humanista Párt pedig előtte már matricákkal és a rendezvényeik propagálásakor vadplakátoztak a városban, ezeket fényképekkel tudjuk igazolni. A levél teljes szövege a Szeretem Budapestet Mozgalom weboldalán olvasható.

2009.05.21. 12:10 - Index

Az illegális plakátolás befejezésére kérte a Jobbikot és a Lehet Más a Politikát (LMP) a fővárosi Városarculati Tanácsnoki Iroda, közölte Bojár Iván András tanácsnok csütörtökön.
 
A Lehet Más a Politika párt zöld szívet formázó matricái "már ellepik a Belvárost, nem kímélve az Andrássy út míves kandelábereit sem", ahonnan csak a festéssel együtt lehet azokat eltávolítani. Illegálisan helyezte el plakátjai egy részét a Jobbik is: a párt a XIV. kerületben, az Ajtósi Dürer sor nemrégiben felújított kandelábereit és a Hungária körút lámpaoszlopait ragasztotta tele, írta az Indexhez is eljuttatott közleményében Bojár Iván városarculati tanácsnok. A tájékoztatás szerint levélben is arra kérte a pártok kampányfőnökeit a városarculati tanácsnok, hogy a jövőben tartózkodjanak a rongálástól és az illegális plakátozástól. Erre a Jobbik ígéretet tett, de az illegális ragasztások folytatódtak, az LMP-től semmilyen válasz nem érkezett.

A Városarculati Tanácsnoki Iroda már korábban kérte a parlamenti pártokat, hogy tartózkodjanak a vadplakátolástól. A főváros vállalta, hogy a kampányidőszakban alkalmi hirdetőtáblákat helyez ki a forgalmas közlekedési csomópontokban, amelyeket a pártok szabadon igénybe vehetnek. Az öt parlamenti párt fővárosi képviselőcsoportja közös nyilatkozatban is rögzítette, hogy nem ragasztanak ki illegálisan plakátot. A frakcióvezetők azt is tudomásul vették, hogy a vadplakátokat a főváros letakaríttatja, függetlenül attól, hogy azokat melyik párt helyezte ki.
 
Bojár Iván szerint az eddigi tapasztatok azt mutatják, hogy az öt parlamenti párt tartja magát a megállapodáshoz, tartózkodik a vadplakátolástól. "A mostani választási kampányban azonban feltűntek olyan politikai erők, amelyek számára úgy tűnik, még idegen a politikai kultúra ezen területe".

Meghívó sajtótájékoztatóra és közös takarításra 2009. május 15-én 

2009-ben ismét összefog a turisztikai szakma, a budapesti szállodák, valamint az idegenforgalmi iskolák annak érdekében, hogy Budapest utcái, parkjai tisztábbak, rendezettebbek legyenek. A  Budapest Marriott Szálloda és a Danubius Gellért Hotel által  2005-ben kezdeményezett és azóta minden év május 15-én megismételt társadalmi munkában aktív szerepet vállal a Szeretem Budapestet Mozgalom, a Magyar Szállodaszövetség, a Magyar Turizmus Zrt., a Főkert Zrt., a Fővárosi Közterület Fenntartó Zrt., a Budapest Gyógyfürdői Zrt., az Ifotech Kft., a Market Építő Zrt. és a Tiszta Város Kft. is.

Az akció keretében az önkéntesek az Erzsébet híd, a Rudas Fürdő és a Gellért-hegy környékét hozzák rendbe, illetve falfirka-mentesítik.

A takarítási akciónapot megnyitó sajtótájékoztatóra ezúttal tisztelettel meghívjuk Önt!

Beszédet mond a takarítás megkezdése előtt:

Bojár Iván András
elnök, Szeretem Budapestet Mozgalom

Dr. Róna Iván
vezérigazgató, Magyar Turizmus Zrt.

Radóné Wirthmann Julianna
humánpolitikai vezető, Budapest Marriott Hotel

Időpont:  2009. május 15., péntek 9:30 óra

Helyszín: Erzsébet szobor Budapest (Erzsébet Híd budai hídfő)

Kérjük, hogy részvételi szándékát feltétlenül jelezze Woth Zsófiánál a 488-8748-as telefonszámon, vagy a pr@itthon.hu elektronikus címen.

Szeretettel várjuk!

Üdvözlettel,

Szeretem Budapestet Mozgalom       Magyar Turizmus Zrt.      Budapest Marriott Hotel

Bojár Iván András városarculati tanácsnok és Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere hétfőn arra szólította fel a budapesti kerületek vezetőit, hogy az európai parlamenti választás kampánya során a pártok csak az arra kijelölt helyeken ragasszák fel plakátjaikat. A kerületekhez intézett felhívás gyakorlatilag megegyezik a fővárosi frakcióvezetők által a múlt héten aláírt nyilatkozattal; a cél az illegális plakátolás megszüntetése Budapesten.

A Fővárosi Közgyűlés áprilisi ülésén Bojár Iván András városarculati tanácsnok a politikai vadplakátolás megszűntetésére vonatkozó javaslatot terjesztett elő. Ennek értelmében a főváros alkalmi és kizárólagos plakátragasztási helyeket alakít ki a választást megelőző és az azt követő időszakban. Az erről szóló nyilatkozatot a frakciók egyhangúlag fogadták el. Eszerint a pártok vállalják, hogy példamutató módon tartózkodnak az illegális plakátragasztás alkalmazásától, elhatárolják magukat minden ez irányú tevékenységtől, egyúttal felszólítják a kampányban résztvevőket és aktivistákat, hogy tartsák szem előtt a főváros érdekeit és csakis legális módon és legális felületekre ragasszanak ki politikai plakátokat.

A Fidesz-MPSZ, a KDNP, az MDF, az MSZP és az SZDSZ fővárosi képviselőcsoportja arra kéri a pártokat, hogy a közös nyilatkozat és egy 1998-as fővárosi közgyűlési rendelet értelmében ne alkalmazzanak vadplakátolási módszereket, ne ragasszák tele a házak falát, a villanyoszlopokat, megsértve ezzel a magántulajdonra vagy éppen köztulajdonra vonatkozó rendelkezéseket.

Az öt frakció által elfogadott közös nyilatkozat szerint „a fővárosi frakciók szem előtt tartva a lakosság érdekeit és az egyenlő elbánás elvét, önkéntesen lemondanak a korábban alkalmazott vadplakát-ragasztási gyakorlatról, és példamutató módon tartózkodnak az illegálisan kihelyezett politikai hirdetésektől: ilyen eszközöket egyáltalán nem alkalmaznak választási kampánystratégiájuk végrehajtása során”.

„A frakcióvezetők üdvözlik a főváros kezdeményezését, mely szerint a főváros olyan alkalmi, a választásokra vonatkozó politikai hirdetések kiragasztására alkalmas eszközöket alakít ki és helyez el a város megjelölt helyszínein, amelyek a kihelyezéstől a választást követő 10. napig vehetők igénybe. A frakcióvezetők tudomásul veszik, hogy az illegálisan kihelyezett politikai hirdetéseket a főváros letakaríttatja, illetve gondoskodik a kijelölt plakáthelyek letakarításáról is” – olvasható a közös nyilatkozatban.

Bojár Iván András a Budapest Portálnak elmondta: a főváros ilyen irányú tevékenységének célja egy „általános rendrakás”, a mostani kezdeményezés is ennek a része. A városarculati tanácsnok hozzátette: a jelenlegi akció példamutatás a politika részéről, amivel jelzik, hogy nem tartanak igényt többletjogokra. A nem politikai célú vadplakátolást ugyanis a városarculati iroda – civil szervezetek segítségével – a közelmúltban már felszámolta.

A vadplakátolás megszüntetésén túl a főváros ősszel megtisztította a falfirkáktól a Nagykörutat; a városarculati tanácsnok irodája jelenleg a fővárosi aluljárók rendbetételén dolgozik.

Forrás: budapest.hu
http://www.budapest.hu/engine.aspx?page=news&artname=20090511-cikk-vadplakat
 

2009. június 7-én Európai Parlamenti választásokra kerül sor Magyarországon. A választást megelőző hetekben erőteljes választási kampány indul el, ennek első jeleit már most lehet látni egyes kerületekben. Tartunk attól, hogy az elmúlt évek politikai kampányidőszakainak illegális plakátragasztási gyakorlatát egyes pártok alkalmazni fogják.
 
A 2007-2008. év során a Főváros – valamint civil szervezetek –  által konzekvensen végrehajtott munka eredményeit megvédendő és a választási időszak negatív plakátragasztási tendenciáit megelőzendő a Fővárosi Közgyűlés 2009. április 30-i ülésén Bojár Iván András városarculati tanácsnok a politikai vadplakátolás megszűntetésére vonatkozó javaslatot terjesztett elő.

Az előterjesztés értelmében a Főváros alkalmi és kizárólagos plakátragasztási helyeket alakít ki a választást megelőző és az azt követő időszakban. Ennek sikeres kivitelezése érdekében a frakciók egyhangúlag fogadták el azt a közös nyilatkozatot, mely szerint a pártok vállalják, hogy példamutató módon tartózkodnak az illegális plakátragasztás alkalmazásától, elhatárolják magukat minden ez irányú tevékenységtől, egyúttal felszólítják a kampányban résztvevőket és aktivistákat, hogy tartsák szem előtt a Főváros érdekeit és csakis legális módon és legális felületekre ragasszanak ki politikai plakátokat.

Az 5/1998. (II.27.) Főv. Kgy. rendelet értelmében az illegálisan kihelyezett politikai hirdetések eltávolításra kerülnek, függetlenül attól, melyik párt helyezte ki azokat.

Kérjük a pártokat, hogy a közös nyilatkozat és a fővárosi rendelet értelmében ne alkalmazzanak vadplakátolási módszereket, ne ragasszák tele a házak falát, a villanyoszlopokat, megsértve ezzel a magántulajdonra vagy éppen köztulajdonra vonatkozó rendelkezéseket. Kérünk mindenkit, hogy tartsa tiszteletben a várost: vigyázzunk közösen Budapestre!

Íme a nyilatkozat:

NYILATKOZAT
az illegálisan kiragasztott politikai plakátokkal szemben

A Fővárosi frakciók szem előtt tartva a lakosság érdekeit és az egyenlő elbánás elvét, önkéntesen lemondanak a korábban alkalmazott vadplakát-ragasztási gyakorlatról, és példamutató módon tartózkodnak az illegálisan kihelyezett politikai hirdetésektől: ilyen eszközöket egyáltalán nem alkalmaznak választási kampánystratégiájuk végrehajtása során.

A frakcióvezetők üdvözlik a Főváros kezdeményezését, mely szerint a Főváros olyan alkalmi, a választásokra vonatkozó politikai hirdetések kiragasztására alkalmas eszközöket alakít ki és helyez el a város megjelölt helyszínein, amelyek a kihelyezéstől a választást követő 10. napig vehetők igénybe.

A frakcióvezetők tudomásul veszik, hogy az illegálisan kihelyezett politikai hirdetéseket a Főváros letakaríttatja, illetve gondoskodik a kijelölt plakáthelyek letakarításáról is.

Buják Attila írása , 168 óra, Vasárnap, 2009. április 26.

Budapest szégyenfoltja, pokoli mélyvilága az aluljáró. Behúzott nyakkal lábal át az ember a bűn, a prostitúció, a hajléktalannyomor, a betegség gyűjtőhelyein. A hajdan fénylő, elegáns Nyugati is a romlás jelképe lett. Civilszervezetek s a Máltai Szeretetszolgálat változtatnának. Legyen az aluljáró: köztér. A rend, a tisztaság, a kommunikáció, a gyógyulás központja.
 

Archív, millenniumi kép: napfényben úszó, forró, üres térség, macskakő. Közepén borsónyi sárga villamos. Fehér öltönyös, zsirardis úriember sétál az acélvázas pályaudvar felé, kezében sétapálca. A villamos megáll.

A Nyugati ma nem ilyen kihalt. Naponta háromszázezren vágtatnak át alatta.

Itt mindig baj volt. A háborúban a pályaudvart péppé lőtték. A hetvenes évek elején előtte épült Európa legrondább autós felüljárója. Sehogy nem akart összeérni. Évekig ezen élcelődött a bátor sajtó. Az elmért ívet lebontották, újraépült, s addig mohos fahíddal váltották ki. Közben épült a metró. És az aluljáró. Majd hozzácsapták a híres Skála Metrót (mára felfalta a West End). Folyosó köti össze az aluljárót, a pályaudvart és az áruházat. A pláza amerikai: tiszta, talmi – csak amíg eljutunk oda, a Balkánon kell átgázolni.

– Semmi értelme papírra vetni a kétszázadik hajléktalansirámot – mondja Vecsei Miklós (a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke), aki a Béke Szálló mellett most építteti a legnagyobb pesti ellátócentrumot, mosodával, télikerttel, fürdővel, közösségi és orvosi szobával.

Szerinte hiába is tiltják a nagyobb magyar városok a hajléktalanok belvárosi jelenlétét. Nincs hova kizsuppolni őket. A civileknek húszévi tapasztalatuk van, sok tévutat bejártak. Gyógyítani akartak, de rájöttek, a kulcsszó: kapcsolat. Míg a társ meg nem jelenik, akiért érdemes reggel kivergődni a büdös vattapokrócból, nincs gyógyulás.

Addig meg megy az üzlet. Várok, szambázok jeges léghuzatban. A borozó és a mellé vájt fizetős vécé magyaros megoldás.

Gyönyörű, szinte nemes arcú vöröses prosti lép mellém.

– Akarsz egy óvszert? – súgja szinte szégyenlősen. – Ingyen adom.

Nagy bátran kivágom magam („köszi, most nem”). Ismerem a „kolléganőket” is. Tudom, kinek hol van a standja, ki a váltása és mikor. Kemény munka, és főként veszélyes. Délben jönnek a „májerok” kasszírozni, s bármikor csattan a pofon.

Mivel számos baráti találkozót végigvártam újság mögé bújva, némileg ismerem a helyi szubkultúrát s a „zenei világot”. Tudom, ki az a divatjamúlt, öreg cigányzenész, a volt Kéményseprő brácsása, akit pár éve szélnek eresztettek, amikor feloszlott a banda, s aki már huszadszorra fog bele a székely himnusz dallamába. Hazafias, de közönyt keltő. Napi ötszáz.

Műfajának profi művésze a „főpohárnok”, aki eltérő szintig feltöltött poharakat kocogtatva még A könynyűlovasság támadását is eljátssza, majd gőgösen pakol, az adományt sem köszöni meg.

Egy kis tasli

Esténként szegletes arcú koreai hittérítő egy Fender-zongorával magyarul zengi Krisztust. Az erősítője recseg, a hit annál nagyobb. A bűnét, ha volt, amikor magyarul megtanult, rég levezekelte.

Annál türelmetlenebbül toporognak a jehovisták és a „gyülisek”, akik megtérésük történetét ordítják mikrofonba. „És Jézus fogta a kezem...”

– Helye lenne a nívós muzsikának – bólogat Vecsei alelnök.

Például perui kecsuáknak. Az aluljáró közösségi hely, korzó és találkahely lenne, igazi városközpont.

De ennyire?

A kopott gumipadlaton feketéllő, laposra taposott rágógumitengerben tizenötfelé zúzott műkő, amelyeket szétforgácsol a víz, a fagy. És persze graffitiözön. Gyanús és kétes tisztaságú kereskedelmi vállalkozások sora a falnál. Ólmozott levegővel szennyezett gyümölcs, zsírtól csöpögő, kozmás „szendvics”, pizza. A bejárattól balra valaha virágzott a telefonkártya-üzlet. Elsöpörte a mobilvilág, a vörös készülékek zömét egyszerűen csak kitépték a falból. Kiment a divatból a szilágysági szőttes, telítődött a piac. A szívós erdélyi asszonyok ma inkább káeftékbe tömörülve az idősgondozási és a parkettavikszolási iparban érdekeltek. A hajdan demjáni érdekeltségű Skála Metró csigalépcsője – csúcs. Vakolását mállasztotta víz, jég, a téglák hullani vágynak. A digitális időjelző valaha diáktalálkahely volt, ma extremista csoportok gyűlhelye. Láttam már őket innen indulni országos turnéra.

– Csak egy kis tasli volt – kommentálják a hősi tettet félmosollyal, mivel egy ízben állítólag felpofoztak a helyszínen egy tradicionálisan öltözött ifjú bóhert.

Igazi profi tudja: hol, mikor, merre közlekedjen. A Nyugatinál nem is mindegy. Ha jó úton jársz, biztonságos. HVG-m mögül egyszer kilestem: jobbra, a Burger Kingtől húsz méterre ácsorog nyolc-tíz méla, jól szituált fazon, férfiprosti-vadászok. Baráti kör. Néha csereberélnek. Jó tíz méterre áll az „áru”, most épp egy szegletes, bamba, izmos, dzsoggingos erdélyi suhanc a sztár. Új fiú.
A két csoport között apró, kövérkés közvetítő szaladgál fel s alá lihegve. Híreket hoz, visz.

– Jancsikám, tízezerért elmegy. Olcsón adom.

– Mondj nyolcat.

– Nyolcat? – aggodalmaskodik az ügynök gyöngyöző homlokkal.
– Egyik lábad itt, másik ott.

Bejön a bolt. Megvan az előleg. Az ifjú és vevője távozik. A biznisz veszedelmes.

De kereskednek programokkal, politikai eszmékkel is. Itt gyűjtött aláírást a Fidesz az olimpiáért s az egészségügyi reform ellen. Láthattam az isteni Király B. Izabellát is rikoltozni: pártjára, táltosok táborára szavazzunk!

– Rendben van – kommentálja Vecsei úr. – Mindenkinek helye van a nap alatt. De sehol egy információs pult, E-pont, számítógépes térkép, betegellátó központ. Ez hiányzik. Ha a hajléktalan bejön egy szelet kenyérért, rávehetjük, hogy ne a földön hemperegjen: a szálló a közelben. Elkészítjük az igazolványait, s ha beteg (márpedig mindig az), orvoshoz kísérjük.

Indul a műszak

Mély levegőt veszek, s indulok a poklok poklába, a West Endhez vezető folyosóra. Húsz méteren belül három kopottas borozó. Kínálatuk is szinte azonos. Kannás. Zokniárusból húszat, bugyiárusból többet számolok meg. Érdekes, ma a citromsárga tanga megy, ebből érkezett nagy szállítmány Moldovából, Kínából, Tajvanról. Hogy a standokat bérlik-e, kérdés. Közben már pofon csattan, kitör az üzleti vita. Itt az izom az úr. Van viszont lift, amely a pályaudvarra vinné fel a mozgássérülteket. Nem reagál, sötét, fagyos, süket. Félkarú bandita nemcsak a kaszinóban üzemel, három szett is van itt-ott. A legtökéletesebb mű mégis a mezítelen kapcsolótábla. Kérdés, hogy van-e benne áram, fáziskeresőt nem hoztam magammal. Mégiscsak lehet benne „valami”, mert az elején szigeteletlen, életveszélyes huzalt a plafon alatt vezették át a túloldalra, negyven méterre, a zokniárudába.

A legattraktívabb objektum a börtönráccsal kerített kávéautomata. Nehogy szétrugdossák.

Természetes, ez a bűn fészke is. Másfél éve a West End előcsarnokában oldottak meg egy párkonfliktust. Az asszony négy aranyláncos izomkopasznak perkált, hogy „masszírozzák át” a férjét. A szakértők szerint korántsem a Nyugati a legveszélyesebb. A Keletit messziről követi, ott gyakran villan a kés. A Déli „intellektuális központ”, zsebtolvajlásban első. (Sok a csomag, amatőr a közönség.) Egyben mindenki egyetért: ingyenvécének lennie kell, a száz forint sokaknak sok. S ha sok – mint látszik –, szűkebb körben „könnyebbül” a rászoruló. Itt s ebből akarnak hát a civilek rendet, „értéket csiholni”. Vajon visszatér-e valaha a zsirardis úr boldog békeideje?

Indulok, irány a körút. A szép Liza sajna már elfelejtett, mert újra megkörnyékez.

– Óvszer nem kell? Ingyen adom.
– Legközelebb, Lizám.
A rendőrök eltűntek. Zozó, az őshajléktalan a fülkéjébe fekszik. Be van lőve. Szivárog vissza a nép. Indul a műszak, megy az élet.ásnap a Margitsziget bokrai közt találták meg a tetemet.

http://www.168ora.hu/itthon/melyvilag-34781.html

Április 7-én, kedden az INDEX portálon, 16-án este pedig az m1 Szempont című műsorában jelent meg a nevem a budapesti Molnár utca 35-ben zajló zűrzavaros építkezéssel összefüggésben. Az utóbbitól a leghatározottabban elhatárolom magam, a rólam megjelentekkel szemben pedig, tiltakozom! Az építkezéshez nem volt, és nincs közöm. Annak sem finanszírozója, se kivitelezője, se engedélyező hatósága, sem szomszédja, sem haszonélvezője, se kárvallottja nem vagyok. Már az Index-cikk is klasszikus példája volt az osztogatás/fosztogatás félreértésnek, ha nem éppen félremagyarázásnak. Annak állításaival szemben ugyanis nem találkoztam „lakókkal” és nem „több alkalommal”. Nem „jelentem meg” a házban, és pláne nem a „vállalkozó oldalán”. Legfeljebb emberekhez volt és van közöm, de nem a Molnár utcai szállodaépítkezéshez. Két olyan emberhez is, akik közül az egyik az építkezési botrány előidézője, a másik a károsultja. Mindkettejüket évtizedek óta ismerem, utóbbit például kicsi gyerekkora óta.

2006-ban, majd’ két évtized után előkerült kamaszkori barátom, aki messziről látva, ismerve tevékenységemet, azzal az ötlettel állt elő, hogy találjak ki valami szépet és hasznosat az épületében, amelyet később, ha majd megszerzi hozzá az engedélyeket, szállodává kíván átépíteni. Így jött létre a ma épülő szálloda helyén korábban állt üzemcsarnokban a Körzőgyár, a túlnyomóan pályájuk elején álló fiatal képzőművészek bemutatkozási lehetőségét biztosító kiállítóhely. Egy év alatt kb. 10 kiállítást rendeztünk, s amikor jelzést kaptunk, közönségünk sajnálkozása ellenére, bezártuk a Körzőgyárat. Mivel mindezt a szomszéd házban lakó ismerősöm is tudta, most az építkezés előrehaladtával az édesanyja segítségért fordult hozzám. Megkért, hozzam össze a fiát az épület tulajdonosával, a szálloda beruházójával. Segítettem nekik, s egy ízben le tudtam ültetni mind a két felet Budán, egy kávéházi asztal mellé, de szűk óra után magukra is hagytam őket. Mindezekről az Index-cikk szerzője is tudott. Annak megírása előtt felhívott, röviden volt alkalmam mindezt elmondani neki. Érthetetlen, hogy ennek ellenére mi késztette nyilvánvaló valótlanságok leírásában, a szerepem túldimenzionálásában, a telefonbeszélgetésünkből teljesen önkényesen kiragadott mondataim egészen más értelmi összefüggésekben való tálalásában. A Szempont szerkesztőjét, aki a Körzőgyár rövid történetét őrző oldalunkról leszedett fotóimmal illusztrálta az „így néznek ki az embertársaikat elfalazó haszonleső gazemberek” üzenetét, életemben nem láttam, sohasem beszéltem vele, mégis azt állította, hogy nem álltam a kamerái elé. Az utánamenős nyomozós riport műfajában, nem, hogy a kétszeres visszaellenőrzés alapvető újságírói követelményének nem tett eleget, de odáig sem jutott el, hogy közhivatali pozíciómat, valamint a nevemet helyesen tudta volna elmondani. Nyilvánvaló, hogy nem is ismer engem, mondhatni, fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, mit csinálok, milyen módon van, lehet, lehetne, vagy éppen nem lehet közöm az ügyhöz. Anélkül, hogy a tényekre koncentrált volna, mechanikusan átvett egy fals információt.

A cikk megjelenése után az Indexnél is tiltakoztam, MTI közlemény kiadását is kértem, azokon a különféle chat fórumokon, amelyeken akkor már bőszen gyaláztak engem is, a Szeretem Budapestet Mozgalmat, a lapomat is, tiltakozó nyilatkozatot helyeztem el. Hiába. Kézenfekvő eszközökkel ma Magyarországon képtelenség megküzdeni a nyilvánosság előtti hazugságokkal szemben.

A beruházó arcát a TV-ben elfedték, az ügyben kárt szenvedett ismerősöm nevét, saját kérésére, a cikkben nem írták le. Pusztán az én nevem forog, az én arcomat mutogatják most már többedik esetben a Molnár utcai botrány kapcsán, s mindezt – ahogyan azt a hazug cikk szerzője, felháborodásomra válaszul, szakszerűen kifejtette – azért, mert közszereplő vagyok, – noha még közhivatali feladatomban sincs semmiféle érintkezési felületem egy ilyen típusú, léptékű, funkciójú és elhelyezkedésű építkezésekkel. Engem tehát, bár semmi közöm az ügyhöz, semmi nem véd. Hiába, hogy két évvel a rossz pillanat előtt jártam utoljára egy akkor még jó helyen, ezentúl bárki belemaszatolhat bármibe, ha éppen ahhoz támad kedve. Aztán majd győzzek védekezni, ami persze gyanús dolog. Mert hát, ki védekezik ugyebár? Nem kell mondani. Akinek, hm.. oka van menteni magát….

Az eset ördögi. Egyszerre hitelteleníti el építészetkritikusi munkásságomat, a kortárs művészettel kapcsolatos galériás és kurátori tevékenységemet, valamint az egy élhetőbb és szerethetőbb Budapestért végzett mindennapi munkámat. Mindezért tehát tiltakozom az egyre silányabb sajtómunka, a tényekről teljesen leváló újságírói értelmezés elharapódzása, a tiltakozás igényét semmilyen módon ki nem elégítő hazai médiagyakorlattal szemben!
 

Döbbenetes képet kezd megint mutatni a Főváros egy-egy útvonala!

A szép idő beköszöntével újra megjelentek az illegális plakátolók, a BDK szépen lefestett kandelábereit is újra teleragasztották. Felmerül a kérdés, hogy van-e újabb száz millió forintja a városnak, hogy átfesse a kandelábereket...

A Felvonulási téren pedig már nem fér be a szemét a kukákba. A képek szombaton készültek, s hol van még a hétvége - Tavaly szinte minden hétvége ilyen volt a város! 
 
Budapesten leálltak a vadplakátok szedésével! 
 
Budapest Főváros Önkormányzata nem biztosítja a pénzt a vadplakátok eddig megszokott folyamatos eltávolítására, ezért már a Nagykörúton és az Andrássy úton is újra láthatóak az illegális ragasztások.

A Közterület-fenntartó Zrt. gerilla matricákat engedélyezett a város legforgalmasabb útvonalain a kukákra. Ilyen hirdetéseket csak az illegális ragasztók alkalmaznak, melyek ellen a  város elvileg már két éve megpróbál fellépni - most pedig a Közterület-fenntartó Zrt. alkalmazza ezt a módszert...
 

Szeretem Budapestet Mozgalom

A Szeretem Budapestet Mozgalom szerint nagyon szükség lenne arra, hogy a város, a Közterület-fenntartó Zrt. is hozzákezdjen a közterek, aluljárók normális és rendszeres takarításhoz hétvégenként és munkanapokon, mert a beharangozott és a sajtónak nagy elánnal, részben pénzért megvásárolt helyeken bemutatott aluljárókról szóló  "akciós" márciusi nagytakarítás után most érdemes újra lelátogatni és meggyőződni arról, hogy a "reklám-nagytakarítás" után milyen képet mutatnak az aluljárók és Budapest!

Az utóbbi pár évben észerevehetően romlott a helyzet a köztereken, a kukák a főútvonalak mentén hétvégenként kicsordulnak a szeméttől. Most az aluljárókban három hét után újra elviselhetetlen állapotok és szagok uralkodnak!

Fényképek az egyik legfontosabb aluljáróról: Ferenciek tere, 2009. április 9.

Pénzt nem ad, de utasít a főváros
MNO 2009. április 9. 19:09 
 
A fővárosi önkormányzat idei költségvetésének elfogadásáig átcsoportosításokkal biztosítani kell, hogy hétvégenként is takarítsák a kiemelt zöldterületeket, parkokat – nyilatkozta Hagyó Miklós csütörtökön az MTI-nek. A Főkert Zrt. a héten jelentette be, hogy egyre kevesebb pénzt kapnak a fővárostól.

A városüzemeltetési főpolgármester-helyettes elmondta, elfogadhatatlannak tartja, hogy amikor hétvégenként 20-30 ezren is felkeresik például a Margitszigetet, az ott eldobált szemetet csak hétfőn gyűjti össze a Főkert Zrt. A szocialista politikus hangsúlyozta, hogy bár még nem fogadták el a költségvetést, erre van elegendő pénze a társaságnak.

Hagyó Miklós közölte: ha a hétvégén, amikor személyesen ellenőrzi a parkokat, azt tapasztalja, hogy azok szemetesek, vagyis a cég továbbra sem tesz eleget kötelességének, akkor a következő hétvégére a cég igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjaival együtt Kocsis László vezérigazgatót is várja közös társadalmi munkára, szemétszedésre. Ezt mindaddig megrendeznék, míg a cég nem végzi el közfeladatát – jegyezte meg.

A főpolgármester-helyettes elmondta, hogy csütörtökön hivatalában egyeztetett Kocsis Lászlóval és Bielek Péterrel, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vezérigazgatójával. E megbeszélésen azt az utasítást adta, hogy a hétvégén a parkokba látogató tízezreket nem fogadhatja kosz és szemétdomb. Ezért ha kell, a pénzügyi és az emberi erőforrások belső átcsoportosításával oldják meg a cégek ezt a kérdést. A múlt hétvégén a sajtóhírek szerint nagyon sok szemét volt a parkokban, így a Margitszigeten is.

Kocsis László ezt követően az MTI-nek elmondta, hogy a fővárostól 2006 óta nominál- és reálértéken egyaránt egyre kevesebb pénzhez jut a cég. A 2006-os 1,6 milliárd forint helyett tavaly már csak 1,4 milliárdot kaptak, az idei költségvetési tervezet pedig ennél is 100 millió forinttal kisebb összeget tartalmaz. Hozzátette, hogy az általuk kezelt hatmillió négyzetméternyi zöld terület, a 338 helyszín optimális gondozására 3,5 milliárd forintra lenne szükség évente. Megjegyezte, ahhoz, hogy hétvégén is takarítani tudják például a Margitszigetet, mintegy egymillió forintra lenne szükség a legkevesebb 15 ember bérköltségére.

Hagyó Miklós kitért arra is, hogy a két cég összesen 5,4 milliárd forintot költ évente takarításra. A parkokból a Főkert által összegyűjtött szemetet a közterület-fenntartók szállítják el az oda kihelyezett konténereikből. A közterület-fenntartók által javasolt 20 gyűjtőkonténer helyett a Főkert csak öt kihelyezését engedélyezte. A Margitszigeten a közterület-fenntartókra csak a buszok közlekedési útvonalának tisztítása hárul. A sziget többi területének tisztítása a Főkert feladata.

A főpolgármester-helyettes felhívta a figyelmet arra is, hogy a Főkert egy éve nonprofit zrt.-ként működik. Így a 280 millió forintos áfa fele biztosan a cégnél marad, megnövelve a mintegy 1,5 milliárdos önkormányzati támogatást. A 2450 hektárnyi budapesti közpark 23 százalékát kezeli a Főkert a főváros megbízásából – tette hozzá. Megjegyezte azt is, hogy a közterület-fenntartóknak idén 4,1 milliárd forint jut a több mint 2600 hektárnyi közterület tisztán tartására. Az MTI információi szerint a Főkert Zrt. idei üzleti tervének tervezete szerint hétvégenként szüneteltetnék a takarítást, a játszóterek őrzését, illetve egyharmaddal korlátoznák a locsolást és elzárnák az ivókutak többségét.